A fiatalok

Ennek az évnek fontos történése volt, hogy letisztultak a tanulási formák. Megszűntek a korábban meglévő tanulói kategóriák.(terápiás, rehabon lévők, félutasok) Ennek nagy előnye egyfelől, hogy sikerült megfelelően rugalmas órarendet készíteni, másfelől pedig így tudunk megfelelően reagálni a fiatalok sajátos és sokszor gyorsan változó élethelyzetére, személyiségük alakulására. Ennek a tanulási formának a lényege, hogy azt az időkeretet határozzuk meg mindenkire egyénileg, hogy mennyi időt töltsön hetente a Megállóban. Ezen belül pedig a párokkal közösen döntik el a fiatalok, hogy milyen tantárgyakat milyen időkeretben tanulnak. A negyedév közben tantárgyat leadni nem szerencsés, ha ilyen van azt mindig közösen döntjük el.
Két jelentősebb csoport alakult ki. Azok akik itt élnek Budapesten, vagy a környékén, ők naponta járnak be és állapotuktól függően töltenek el nálunk több kevesebb időt naponta. Velük nehezebb a dolgunk tanítás szempontjából, hiszen ők még nincsenek abban az állapotban, amikor is folyamatos, hatékony tanulásról lehetne szó, inkább azokat a készségeiket, képességeiket kell fejleszteni, amik majd a későbbiekben alapot adhatnak a tartalmas, valós tanuláshoz. Velük elkezdünk tanulni tanulni. Náluk az órák inkább azt a célt szolgálják, hogy valamilyen rendszerességet vigyenek a mindennapjaikba, segítsék egy reálisabb önkép kialakulását. A másik csoportot azok alkotják, akik vidékről járnak fel. Tőlük kéthetente két nap ittlétet kérünk. Velük sem túl könnyű, bár abból a szempontból lényegesen jobb, hogy mivel általában már huzamosabb ideje józanok sokkal jobban képben vannak saját magukkal. Náluk általában a problémát az jelenti, hogy nagyon régen, vagy sohasem tanultak, így velük is bele kell jönni a munkába. Náluk az érettségi mellett a józanság megtartása a cél.

A tanárok

Ennek az évnek az egyik legnagyobb sikere az, hogy lassan sikerül elérni azt, hogy ne tanárokról, hanem segítő-tanárokról beszélhessünk. Ez annak köszönhető, hogy mindenki saját magához képest kiveszi a részét a ház működtetéséből, és sokat hajlandóak tanulni egymástól, a többiektől és nem utolsósorban a fiataloktól.
Hibáztam egy tanár felvételével kapcsolatban, illetve menet közben kiderült, hogy nem alkalmas erre a munkára. Az ekkor fellépő magyaros hiányt sikerült, úgy tűnik megnyugtatóan megoldani. Továbbra is problémát jelent az, hogy idegen nyelvekből az érettségi követelmények változása miatt kell még tanárokat alkalmazni, bár úgy tűnik angolból jól állunk. Egy tanár mellett hetente kétszer van angol klub, bár a kezdeti lelkesedése a fiataloknak az év végére mintha kifulladna.
Ami folyamatosan problémát jelentett egész évben a tanárok szabadságainak az összehangolása. Abból indultunk ki, hogy a Megállóban a tanulás egész évben folyamatos legyen. Ez eleinte jó ötletnek tűnt, de a nyár végére bebizonyosodott, hogy mind a diákok szempontjából, mind a tanárok szempontjából túlzó vállalás, hiszen valamikor pihenni is kell. Ezért az új tanévben már több valódi szünetet iktattunk be. Remélem ezzel megoldódik ez a probléma.
A kollégák között a munkából fakadó konfliktusok megoldása úgy tűnik folyamatos. A gárda összecsiszolódása szerintem normális ütemben zajlik. Nem könnyíti a helyzetünket az az örömteli tény, hogy a tanárok döntő többsége továbbtanul. Ez még remélem hosszú ideig tartani fog. A gondot az okozza, hogy a Megállóban tanulódiákok, illetve a mi vizsgaidőszakaink egy időre esnek. Ez jelentős szervezési problémát, sokszor egymás közötti feszültséget okoz.

Órarend, vizsgák

Sikerült az év második felére olyan órarendet közösen összeállítani, mely lehetővé tette, hogy a többi programhoz könnyen igazodó és főleg mindenki számára átlátható legyen a tanórák rendje. Jól sikerült abból a szempontból is, hogy a negyedévente újonnan felvételizők programját gyorsan és viszonylag könnyen lehet beleilleszteni. Emellett lehetővé teszi a tanárok relative emberséges terheléselosztását is.

Az ez évi vizsgatapasztalatok is azt mutatják, hogy egyre jobban tesszük a dolgunkat. Az év utolsó vizsgaidőszaka már úgy zajlott, ahogy elképzeltem, azaz rendesen vizsgabizottságok előtt vizsgáztak a fiatalok (magyarul egyszerre több tanár hallgatta végig a feleleteket), sőt még abból a szempontból is sikerült modellezni az érettségit, hogy volt olyan, hogy egy fiatal több tantárgyból vizsgázott egyszerre. Nagyon tetszett, hogy minden vizsga után volt eredményhirdetés, ahol rögtön lehetőség volt a feleletek személyenkénti értékelésére. Azt hiszem ez a forma alkalmas arra, hogy a fiatalok, akik sok esetben egymás feleleteit is hallják reális képet kapjanak teljesítményükről. Külön öröm volt, hogy nem csak tantárgyi értékelés zajlott, hanem a vizsgahelyzetben való viselkedésre is kaptak visszajelzést a fiatalok. Az írásbeli vizsgák is változtak, fejlődtek sokat az év folyamán. Egyre inkább hasonlítanak az érettségi szituációra. Ezekkel azonban az a tapasztalatom, hogy a tanárok szempontjából rém unalmasak, illetve nagyon nagy a kísértés, hogy ne bent a teremben üljenek, hanem kimenjenek a többiekhez, mert közben a termen kívül zajlik az élet.
A bizonyítványosztást tapasztalatom szerint még nem sikerült tökélyre fejleszteni, abból a szempontból, hogy nem eléggé fejezi ki azt, hogy egy munkával teli szakasz lezárása, az ebben az időszakban elvégzett munka értékelése, kézzelfogható eredménye testesül meg benne. Azt gondolom, hogy közös ünnep kellene, hogy legyen, bár nem tudom, hogy kellene ezt megcsinálni. Gyanítom, hogy nekünk kéne ezt komolyabban venni, jobban készülni rá.

Felvételik

Negyedévente vannak felvételi beszélgetések. Az a gyakorlat alakult ki, hogy a felvételiken és a döntések meghozatalakor is, a kollégák mellett részt vesznek a nálunk lévő fiatalok is. Az ő részvételük sokkal hitelesebbé teszi az egész procedúrát. Az a tapasztalatom, hogy relatíve sok fiatalt veszünk fel, akik közül többen kimaradnak a későbbiekben. Ez a tény azonban nem sikertelenséget tükröz, hanem a jól működést tükrözi, ha azt tartjuk szem előtt, hogy mi nem megmenteni akarunk mindenáron embereket, hanem lehetőséget, terepet, segítséget biztosítani ahhoz, hogy a jelentkező megtalálja a saját útját a józan élethez, vagy a józanság megtartásához.
Azt gondolom, hogy ezzel a rendszerrel sikerült biztosítani a megfelelő nyitottságot.

Kapcsolatok

Azt gondolom, hogy ennek az évnek a legfontosabb történése, hogy elmondhatjuk, hogy a tanulás a terápiás program, illetve a ház életének fontos, a többi programmal egymást jól kiegészítő, támogató részévé vált. Ennek megfelelően a házon belül szuper a hangulat és az együttműködés. Ez persze nem azt jelenti, hogy most már minden rendben, mint a mesében, de olyan a légkör, hogy szerintem bármilyen felmerülő problémát közösen képesek vagyunk megoldani.
A múlt évben azt gondoltuk, hogy jó program külsős rehabokon lévő fiatalokat felvenni és más rehabokkal közösen is működtetni a tanulási programot. Mostanra ez a próbálkozás a noszlopi rehabbal leállt és a komlóiakkal is akadozik. Ennek az egyik fő okát abban látom, hogy még túl kevés a tapasztalata ennek a csapatnak (sikeres év ellenére is) ebben a munkában. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ennek a programnak a futtatása most még annyi energiát és időt emésztene fel, ami a Megálló munkáját hátráltatná, annyit pedig nem ér az egész. A másik problémát abban látom, hogy ez a tevékenység olyan típusú szoros, intenzív együttműködést, közös akaratot követel a partnerekkel, amire még sem mi, sem a partnerek nem képesek.
A gimnázium többi részével a kapcsolat nem fejlődött túl sokat. Főleg tantárgyszakmai szinten kevés a kommunikáció. Üdítő kivételt jelent a Gyuri tevékenysége. A közös kirándulások szervezése kapcsán a Pitti Melindával tartja a kapcsolatot. Ebbe néha sikerült bevonni a Kundot is. Az Orsi és a Virág kapcsolatát a múzeumlátogatások terén nagyon öncélúnak érzem.
Azt gondolom, hogy ezen a szerintem elég semmilyen kapcsolaton változtatni kell.

Csoportok

Jelentős változás történt e téren. Míg az év elején csak a házban megforduló embereknek egy része látogatta a csoportfoglalkozásokat, addig az év második felére elértük, hogy fokozatosan, szinte mindenkit bevontunk a programnak eme fontos részébe. Mára sikerült megvalósítani azt a tervünket, hogy a házban megforduló emberek többsége bizonyos időközönként rendszeresen jár csoportra. Hogy ki mennyin, az függ attól, ki milyen szakaszban van a felépülésében. A józanság megtartásának, építésének meghatározó része a csoportok látogatása, ezért láttuk jónak, hogy mindenkinél nagy hangsúlyt fektessünk e programpont fontosságára. Közösen gondolkodunk egy helyen, egy időben, egy valamiről, egy cél érdekében, és az általunk generált erőt használjuk, fordítjuk hasznunkra. Együtt dolgozunk fel élményeket, ezáltal tudatosulnak olyan gondolatok a fejekben, amik magunktól talán soha nem törtek volna fel. Célunk egy olyan értékrend, életforma kialakítása, amelynek következménye a nem drogozás, a nem ivás. Feladatunk, hogy az épp aktuális csoportból a maximumot hozzuk ki. Ehhez szükséges a megfelelő témaválasztás, s a csoport mederben tartása.

Heti rendszer

Szükséges a ház életének gördülékennyé tétele, átláthatósága, az iskola programba olvadása, a nap tartalmas eltöltése érdekében, vigyázva a fokozatos terhelésre és a bíróképesség egyensúlyának fenntartására. A bejövő fiatalnak ajánljuk, hogy még a felvétele előtti időszakban kezdjen el bejárni a házba és ismerkedjen annak életével. Ezáltal lassan el kezdi használni a hely adta, nyújtotta lehetőségeket és észre sem veszi, hogy már energiát fektet a felépülésébe. Többek között: óralátogatás, a házban munkák teendők, sport, színház, zene, prevenció, csoportok, beszélgetések a már stabilan jelen lévőkkel. Az év első felében az emberek egy részénél követtük csak figyelemmel (akik egész nap jelen voltak) hogy mennyire van jelen az életükben a rendszeresség. A többiek tanulni jártak be és szimplán iskolának használták a házat. Aztán arra az elhatározásra jutottunk, hogy az összes itt megforduló embert be kell vonni a programba. Ezzel gyakorlatilag megszűnt a félutas és a terápiás megnevezés, hozzáállás. Ettől még vannak olyanok, akik itt vannak minden nap, olyanok is, akik két-három napra hetente jönnek vidékről vagy csak a nap egy szakaszában vannak jelen, mert dolgoznak, viszont a ház életében, programjában tevőlegesen részt vesznek. Amikor jelen vannak az emberek, követhető, látható a hozzáállásuk az élethez, világhoz. Amelyik életszakasz számunkra ismeretlen, azt megismerjük a hétköznapok működtetése révén, illetve a csoportfoglalkozásokon való megnyilvánulásokból.

Párok