Nekem, amikor elkezdtem színházra járni, nagyon sokat segített az emberek megismerésében az, hogy testi kontaktusba is kerültem velük. Tetszenek a feladatok, mert úgy érzem, hogy feltehetnék kérdéseket, hogy mit miért kell megcsinálnom, de utána mindig rájövök, hogy megvan az összes feladatnak az értelme. Ezen kívül azt is jó dolognak tartom, hogy színház után elmondhatjuk az ezzel kapcsolatos érzéseinket. Ahhoz, hogy több gyakorlatot szerezzek a színházban, a hozzáállásomon kell változtatnom, hogy ha nincs kedvem, akkor is csináljam, ne hanyagoljam el, mint az utóbbi időben. (B.Zs.)

A színház nekem többek között azt adta, hogy sikerült sok dologban túllépni a „képtelen vagyok rá” érzésemen. Segített abban, hogy jobban megismerjem magam, felismerjem magamban azokat a dolgokat, amin változtatni szeretnék. A fellépések által, úgy érzem, sikert értem el magammal szemben. És azt hiszem, büszkén merem vállalni azt, amit a színházon belül teszek, ill. amivel az előadások során fellépek. (B.Zs.A.)

A színházterápia nekem elsősorban abban segített, hogy felfedezzem, van hangom és testem, amikkel különböző érzéseket tudok kifejezni, pl. öröm, szeretet, fájdalom, bizonytalanság, erő. Szeretem, ha egy közös munka eredményeként bemutathatunk egy alkotást, melyet közösen hoztunk létre. Mindig nagy kihívás idegen emberek előtt fellépni, és megmutatni magunkat. (G.A.)

A színház segített nekem abban, hogy megismerjem önmagam. Szembesülnöm kellett a félénkségemmel, a zárkózottságommal, a közönyömmel. A színház teret adott arra, hogy ezeken a rossz tulajdonságaimon dolgozni tudjak. A színház által elő kellett venni magamból olyan jó tulajdonságokat, amelyek nélkülözhetetlenek a józanságomhoz, pl. bizalom, nyitottság, önmagam felvállalása, kiállás. Segített abban, hogy közösen haladjak társaimmal, a csoporttal egy közös cél felé, kölcsönösen segítve egymást. Ezeken kívül nagyszerű élményeket adtak az utazások, fellépések, beszélgetések. És néha az segít, hogy olyat kell csinálni, ami nem könnyű. (I.I.)

Gátlások, szorongások enyhítését. Közölni tudtam a világgal (kijöttek belőlem) olyan dolgokat, érzéseket, amit szóban soha nem tudtam volna elmondani. Lehet, hogy az adott szituációban ezt rajtam kívül senki nem tudta, de én elmondtam. Együtt, egymásért csinálni valamit. Utazás, együttlét alkalmával a kapcsolat (emberi) alakulását. Beszélgetések során a feltett kérdésekre válaszolás közben önmagam megismerését. Olyan dolgok fogalmazódnak meg, amik felett hajlamos vagyok átsiklani, illetve amik még soha nem fogalmazódtak meg bennem. (M.J.)

Amikor elkezdtem színházazni, nagyon furcsa érzés volt. Teljesen legyengülten tébláboltam az emberek között. Nem igazán értettem, mi ez az elmegyógyintézet. Sok időbe telt, míg bátorságot kaptam, és én is ki mertem engedni a hangomat, vagy nyugodtan meg mertem érinteni bárkit, és nem estem zavarba ettől. Miután saját részem lett, kiélhettem a kreativitásomat. A többiekkel együtt csináltam a saját részt, amit előadhattunk. Kaptam nagy tapsokat, amik nagyon jól estek nekem.

Hát ezeket kaptam a színháztól. (M.G.)

A színház megtanított arra, hogy ki tudjam mutatni a mások iránti érzéseimet. Megtanított arra, hogy megbarátkozzam a testemmel és a hangommal. Érzéseket, gondolatokat szabadított fel bennem. A színházon keresztül megtanultam elviselni, majd később kezelni és élvezni azt, hogy akár több száz ember figyel ugyanabban a pillanatban. Megismertem több józan embert is, amióta színházba járok, több városban és országban jártam az elmúlt két év alatt. De a legfontosabb számomra, hogy megismertem társaim leplezetlen énjét. (M.T.)

A színházi munka nagyon nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy józanul tudjak élni. Gátlásaim, érzéseim kifejezésének nehézségei, félelmeim meggátoltak volna abban, hogy kielégítő kapcsolatokat tudjak kialakítani más emberekkel. Ezeket szüntette meg a színházi munka, valamint segített – és segít – olyan készségeket kifejleszteni, melyek garantálják, hogy soha ne legyek magányos, kapcsolataimban aktív kezdeményező lehessek. A színház olyan szituációkat eredményezett az életemben, melyeket e nélkül soha nem tapasztalhattam volna meg, kinyitotta számomra a világot. (O.Cs.)

A Színház visszaadta az önbizalmam. Képes lettem újrabízni magamban és másokban. Nem félek az emberi érintésektől és én is meg merek érinteni másokat. Megtanultam adni és kapni, viszonyulni az engem ért ingerekhez. Sok jó élményt nyújtott a közös muka, az összetartozás érzése és az egymás iránti felelősségvállalás. Segített a saját és más emberek határainak kitapogatásában is. (P.R.)

Nekem nagyon sok mindent adott a színház. Pl. azt, hogy ismeretlen emberek előtt tudtam hallatni a hangom, és minden mozdulatomat figyelemmel végigkísérték (már amikor). Az utazásokat különböző városokba nagyon szerettem, és az ottani embereket – bár nem ismertem őket. Nagyon sok oldódást és fegyelmet nyújtott nekem. És abban is nagy szerepet játszott, hogy elkezdjem megismerni magam.

Az utána lévő beszélgetések tetszettek (bár volt az ottani emberek között pár bunkó paraszt, de őket leszámítva), ezek a dolgok az életemben mindig felejthetetlenek maradnak. (P.)

Emberek előtt meg tudok szólalni. Segített olyan dolgokat megtenni, amik számomra nehezek, kényelmetlenek. Tudok kötelezőből hülye lenni. Felelősséget vállalni a társaim és a rendezvény iránt. Rengeteg új városban jártam, kaptam kritikát és elismerést. Kaptam egy biztos programot, ezáltal rendszerességet. Mások megérintését és a velük való kommunikációt.Tudom a testem adott helyzetben koordinálni, és fel tudom használni a hangomat. Amit elvett tőlem, az a szabadidő. Fellépések közben rájöttem saját hibáimra és előnyeimre, és ezeket, lehet kezelni. (P.Á.)

Így utólag visszagondolva megszépülnek az emlékek. 1999-ben vettem részt először színházcsoportban. Nagyon sok nehézségen átsegített a talpraállásomban. Gátlásokat, bezártságot oldott fel. Örömöket, társakat adott, sok utazást, rengeteg élményt, tapsot, sikert, önbizalmat kaptam tőle. Már régóta nem veszek részt színházi előadásokban. Nem azért, mert nem adhatna már nekem, hanem egyszerűen így döntöttem. Mindig tud valamit nyújtani. Mindig feladat, Van célja, van értelme, és legfőképp hiszek benne, hogy nagy szerepe van abban, hogy abbahagyhassuk a drogozást, és valami mást csináljunk. (P.T.)

Hát elsőnek féltem, nemcsak ettől, hanem úgy az egésztől. Az első napon a színházban egy kicsit furcsa gondolatokkal lett tele a fejem. Magyarul azt hittem, hogy nagy hülyeség. De úgy ahogy minden, ez az érzés bennem megváltozott. Épp Megálló Est volt, és felléptünk. Nagyon izgultam végig, és nagyon éreztem azt, hogy most én vagyok, és senki más. Ezt az érzést soha nem felejtem el. Útban Tapolcára is valami érzés megint belém vágott, hogy most van egy célom, és megint én lehetek. Ha vágyakozol valami után és keresed, de nem találod – a válasz ott van benned, és az igaz utat a szíveddel keressed, és ne bántsd azokat, kik számodra egy hülye céltalan út felé haladnak. Mert a te igaz utad is lehet. Ezt tanultam meg a színházi részvétemből. Hogy a másságot fogadjam el, mert lehet az életem!!! (T.A.)

Nekem azt hiszem abban segített, hogy talán felszabadultabb lettem, és nyitottabb is. Meg nem is tudom, hogy mi még. (V.V.)