Ezt a programrészt a tervezéskor projektünk egyik legfontosabb elemének tartottuk, s ezt bizonyította a megvalósított gyakorlat is. A nappali rehabilitációra óriási az igény az érintettek körében. Folyamatosan működtettük, folyamatosan fejlődött és erősödött az eltelt időszakban.
Olyan önként jelentkező szerhasználókat gondozunk ebben a programban hosszú távon, akik úgy érzik, hogy az általunk napi rendszerességgel kínált tevékenységek segítséget nyújtanak a szerhasználat abbahagyásában, életvitelük rendezésében. Mivel a segítő stáb többségében gyógyult szenvedélybetegekből áll, akik közül többen vettek részt bentlakásos rehabilitációs programban, a napirendet és a tevékenységeket elsősorban azokra a tapasztalatokra építettük, melyek nekik is tartós segítséget nyújtottak, megőrizve minden olyan elemet, ami városi körülmények közt alkalmazható. Ezek közül a legfontosabbak a rendszeres és sokrétű munka, csoportterápia és közösségi tevékenységek, intenzív napirend-szervezés, rendszeresség, állandó jelzés és visszajelzés egymás felé, valós felelősségvállalás, alkotómunka, együttműködés a társakkal, azok segítése, szolgálata, az önérdek és általában véve az önzés háttérbe helyezése.
A rehabilitációs program részét képezi a gondozottakkal minimum heti egy alkalommal folytatott egyéni beszélgetés (egyfajta „terápiás ülés”), az életvezetési tanácsadás és folyamatos támogatás, a szociális ügyintézés, szüksége esetén a szülők – nevelők – „kezelése”, bevonása a gondozási folyamatba, a lehetőség szerinti kooperáció a szenvedélybeteg fiatal környezetével, addiktológiai, pszichiátriai osztályon történő kezelésbe vétel esetén a segítő kapcsolat folyamatos fenntartása, személyre szabott tanítási-tanulási folyamat kialakítása és végzése.

A napirendet időben arányosan strukturálják az egészséges élet és az egyéni fejlődés alapelemei:

munkavégzés, munkaterápia:
A napi rendszerességű fizikai munka a rehabilitációs program egyik alappillére. A fizikai felépülés alapvető eleme, az életvezetés, a szenvedélybetegség által torzult személyiség és értékrendszer építésének, megváltoztatásának eszköze. Több, az egészséges életvitelhez szükséges képesség és érték elsajátításának legfontosabb terepe: türelem, fegyelem, kitartás, alázat, az önzés elhagyása, önbecsülés. Egyúttal a jövőbeli önfenntartás tanulásának terepe. Hosszútávon a Ház fenntartásának egy részét is biztosítja, lehetőséget ad foglalkoztatás megvalósítására.

tanulás:
A rehabilitációs program módot ad a felépüléssel egy időben az érettségi vizsgára való felkészülésre is. A tanulás, tanórák személyre szabott intenzitással, bekerülnek a terápiások napi- ill. hetirendjébe.

közösségben való aktív részvétel:
A szenvedélybetegek magányos, önző, manipulációkkal teli életformája helyett az intenzív közösségi létet kínáljuk. A terápiás jellegű önsegítő csoportok adnak módot a személyes és közösségi problémák, gondok, konfliktusok és eredmények, örömök feldolgozására. A személyiség fejlődése a sorstársakból és segítőkből szerveződő csoport visszajelzései útján valósul meg. Az őszinteség, a nyitottság a legfontosabb értékek, melyet ezen a területen gyakorolni, tanulni lehet. A Ház élete, a rehabilitációs program tartalma közösségi döntések sorozata. A közösségben és a csoportmunkában történő aktív részvétel a felelősségérzet alakításának is fontos terepe.

alkotó tevékenység:
Célunk, hogy e szűkebb értelemben vett rehabilitációs programban résztvevő szenvedélybeteg fiatalokat bevonjuk a Házban szerveződő csoportok, programok munkájába is. A gondozottak egyben a Ház gazdái is, s az alkotócsoportok szervezésében, működtetésében aktív szerepet vállalnak; részt vesznek a nyitott Megálló Estek megszervezésében és lebonyolításában. Elhanyagolt kreatív energiáik kaphatnak értelmes keretet és teret e tevékenységben, s módjuk nyílik találkozni, és kapcsolatokat építeni saját szubkultúrájukhoz nem tartozó emberekkel.

sport:
Az egészséges életvitel tanulásának és gyakorlásának, a csapatban, azaz csoportban működés tanulásának terepe, a fizikai és lelki felépülés eszköze. A türelem, együttműködési készség, egymásra figyelés, alázat edzésének terepe.

A terápiásokkal szemben – annak ellenére, hogy tudjuk, szenvedélybetegek -, magas elvárásokat támasztunk. A stáb a mintacsoport; amit mi önmagunktól elvárunk azt célozzuk meg a fiataloknál is. Tudjuk, hogy nem kérünk lehetetlent és így mondhatjuk el, hogy közösen üzemeltetjük a házat.
A rehabilitációs program meghatározó pillérei: a Terápiás Csoport - hetente háromszor -, ahol a magunkról és egymásról beszélünk; a havonta egyszer tartott hózáró csoportok, ahol közösen értékeljük egymást; az állandó feladatok házigazdaság, pultozás, amit hetente osztunk be; a ház napi takarítása, karbantartása és a közös ünnepek.
A nappali rehabilitációs programban résztvevők segítése a legfontosabb feladatunk, így ők részesülnek a legkomplexebb ellátásban. Minden terápiásnak van egy segítő és egy tanulásszervező párja, akik hármasban, heti rendszerességgel megbeszélik aktuális ügyeiket; elkészítik a fiatal heti rendjét. A terápiások heti három alkalommal csoportra járnak, ahol közösen szervezik életüket. Ezen túl ösztönözzük, hogy a ház többi programjában is részt vegyenek.
A nappali rehabilitáció a Megálló Ház létezésének alapjait teremti meg: a fiatalok, akik korábban segítségért fordultak hozzánk, talán észre sem veszik, de ma már ők segítenek abban, hogy működhessen a Ház. A terápiások munkája nélkül nem tudnánk olyan sokféle tevékenységet végezni; többek közt ez a valóságos felelősségvállalás, ami önbizalmat ad, s így a talpra állás előfeltétele. Vagyis terápiásaink egyik fő feladata, a Megálló program és Ház működtetése, ez az egyik legfontosabb munkájuk.
Ennek keretében:
Egy segítővel együtt ügyeletet látnak el:
Az ügyeletes fogadja az új embereket, érdeklődőket, informálja, tájékoztatja őket; a regisztrációt és a megállapodások megkötését a segítők végzik. Az ügyeletes útba igazítja a programok résztvevőit, közvetíti az üzeneteket, információkat ad. Figyel a rend megtartására, az emberekre és a tárgyakra. A stáb vagy csoport elé viszi azokat az információkat, melyek a segítségnyújtás szempontjából fontosak lehetnek. Átveszi a postát és egyéb küldeményeket, megmutatja a víz-, villany- gázóraállást a leolvasónak, és végzi a sok egyéb portai teendőt.

Végzik a Ház napi takarítását:
Nemcsak elveinkben, a valóságban is arra törekszünk, hogy házunk a tisztaság háza legyen. A ház napi takarítása a programokhoz igazodik. A segítők és terápiások feladata, de általában mindenki segít, aki éppen a házban tartózkodik. A napi takarításon kívül gyakran rendezünk takarító-karbantartó akciókat, amikor valamennyien a ház rendbetételével foglalkozunk. A takarítás megszervezése az ügyeletes terápiás feladata.

Szolgálatot látnak el:
A terápiások feladata, hogy a programok részvevőit ellássák kávéval, teával és üdítővel, esetenként szendviccsel, csokival, rágcsálnivalóval. Ők üzemeltetik a büfét, melynek bevételét annak feltöltésére használjuk, s az esetlegesen keletkező haszonból kávéfőzőt, vagy egyéb szükséges konyhai eszközt veszünk, esetleg egy-egy közösségi program költségeit fedezzük belőle, ez utóbbi azonban ritkán fordul elő.

Részt vesznek a karbantartásban:
A házat üzemeltető segítők és terápiások feladata a ház rendszeres karbantartása. A kisebb munkákat folyamatosan végezzük, a nagyobb munkákat (teremkialakítás, a bútorzat beépítése, kertrendezés) a stábbal egyeztetve közösen tervezzük és bonyolítjuk le.

Eszközbeszerzés:
A többi program működéséhez szükséges eszközök beszerzése szintén a segítők és terápiások feladata. Az irodaszereket, a taneszközöket, üdítőket, csavarokat, tisztasági- és takarítószereket, a festékeket, villanykörtéket - mindent magunk szerzünk be. Heti egy napot jelöltünk ki a vásárlásra; a szerteágazó igények összegyűjtése után rendszerint egy segítő és egy-egy terápiás bevetik magukat a fogyasztói társadalom dzsungelébe az alapítvány kisbuszával. Ezek a kirándulások terápiás értékkel is bírnak: legalább egy hétre előre meg kell tervezni a teendőket, költségvetést kell készíteni, utána kell járni, hogy van-e keret a beszerzésre vagy nincs, készpénzelőleget kell felvenni, és azzal elszámolni, valamint sokat kell sorba állni, utána járni, megkeresni, eldönteni… stb., stb.

A nappali rehabilitáció tehát minden más tevékenységünk magja. Tartalmi kérdésein folyamatosan munkálkodunk. A projekt zárultával tervezzük egy összefoglaló elkészítését e program módszereiről, felépítéséről.

A program idején elvégzett épület-felújítási munkák lehetővé tették, hogy a változó igényekhez jobban igazítsuk tevékenységeinket, valamit, hogy a nappali rehabilitációs intézmény megalapításához szükséges előírásoknak megfeleljünk. A munkálatok befejeztével el is indítottuk az engedélyeztetési eljárást – ez hosszú távon nem csupán munkánk további fejlődését jelenti, hanem a stabilitást, a fenntarthatóságot is szolgálja, mivel nappali rehabilitációs intézményként gondozottaink után fejkvóta alapján állami támogatásban részesülhetünk.