Ezt a programrészt a tervezéskor projektünk
egyik legfontosabb elemének tartottuk, s ezt bizonyította a
megvalósított gyakorlat is. A nappali rehabilitációra óriási
az igény az érintettek körében. Folyamatosan működtettük, folyamatosan
fejlődött és erősödött az eltelt időszakban.
Olyan önként jelentkező szerhasználókat gondozunk ebben a programban
hosszú távon, akik úgy érzik, hogy az általunk napi rendszerességgel
kínált tevékenységek segítséget nyújtanak a szerhasználat abbahagyásában,
életvitelük rendezésében. Mivel a segítő stáb többségében gyógyult
szenvedélybetegekből áll, akik közül többen vettek részt bentlakásos
rehabilitációs programban, a napirendet és a tevékenységeket
elsősorban azokra a tapasztalatokra építettük, melyek nekik
is tartós segítséget nyújtottak, megőrizve minden olyan elemet,
ami városi körülmények közt alkalmazható. Ezek közül a legfontosabbak
a rendszeres és sokrétű munka, csoportterápia és közösségi tevékenységek,
intenzív napirend-szervezés, rendszeresség, állandó jelzés és
visszajelzés egymás felé, valós felelősségvállalás, alkotómunka,
együttműködés a társakkal, azok segítése, szolgálata, az önérdek
és általában véve az önzés háttérbe helyezése.
A rehabilitációs program részét képezi a gondozottakkal minimum
heti egy alkalommal folytatott egyéni beszélgetés (egyfajta
„terápiás ülés”), az életvezetési tanácsadás és folyamatos támogatás,
a szociális ügyintézés, szüksége esetén a szülők – nevelők –
„kezelése”, bevonása a gondozási folyamatba, a lehetőség szerinti
kooperáció a szenvedélybeteg fiatal környezetével, addiktológiai,
pszichiátriai osztályon történő kezelésbe vétel esetén a segítő
kapcsolat folyamatos fenntartása, személyre szabott tanítási-tanulási
folyamat kialakítása és végzése.
A napirendet időben arányosan strukturálják
az egészséges élet és az egyéni fejlődés alapelemei:
munkavégzés, munkaterápia:
A napi rendszerességű fizikai munka a rehabilitációs program
egyik alappillére. A fizikai felépülés alapvető eleme, az életvezetés,
a szenvedélybetegség által torzult személyiség és értékrendszer
építésének, megváltoztatásának eszköze. Több, az egészséges
életvitelhez szükséges képesség és érték elsajátításának legfontosabb
terepe: türelem, fegyelem, kitartás, alázat, az önzés elhagyása,
önbecsülés. Egyúttal a jövőbeli önfenntartás tanulásának terepe.
Hosszútávon a Ház fenntartásának egy részét is biztosítja, lehetőséget
ad foglalkoztatás megvalósítására.
tanulás:
A rehabilitációs program módot ad a felépüléssel egy időben
az érettségi vizsgára való felkészülésre is. A tanulás, tanórák
személyre szabott intenzitással, bekerülnek a terápiások napi-
ill. hetirendjébe.
közösségben való aktív részvétel:
A szenvedélybetegek magányos, önző, manipulációkkal teli életformája
helyett az intenzív közösségi létet kínáljuk. A terápiás jellegű
önsegítő csoportok adnak módot a személyes és közösségi problémák,
gondok, konfliktusok és eredmények, örömök feldolgozására. A
személyiség fejlődése a sorstársakból és segítőkből szerveződő
csoport visszajelzései útján valósul meg. Az őszinteség, a nyitottság
a legfontosabb értékek, melyet ezen a területen gyakorolni,
tanulni lehet. A Ház élete, a rehabilitációs program tartalma
közösségi döntések sorozata. A közösségben és a csoportmunkában
történő aktív részvétel a felelősségérzet alakításának is fontos
terepe.
alkotó tevékenység:
Célunk, hogy e szűkebb értelemben vett rehabilitációs programban
résztvevő szenvedélybeteg fiatalokat bevonjuk a Házban szerveződő
csoportok, programok munkájába is. A gondozottak egyben a Ház
gazdái is, s az alkotócsoportok szervezésében, működtetésében
aktív szerepet vállalnak; részt vesznek a nyitott Megálló Estek
megszervezésében és lebonyolításában. Elhanyagolt kreatív energiáik
kaphatnak értelmes keretet és teret e tevékenységben, s módjuk
nyílik találkozni, és kapcsolatokat építeni saját szubkultúrájukhoz
nem tartozó emberekkel.
sport:
Az egészséges életvitel tanulásának és gyakorlásának, a
csapatban, azaz csoportban működés tanulásának terepe, a fizikai
és lelki felépülés eszköze. A türelem, együttműködési készség,
egymásra figyelés, alázat edzésének terepe.
A terápiásokkal szemben – annak ellenére, hogy tudjuk, szenvedélybetegek
-, magas elvárásokat támasztunk. A stáb a mintacsoport; amit
mi önmagunktól elvárunk azt célozzuk meg a fiataloknál is. Tudjuk,
hogy nem kérünk lehetetlent és így mondhatjuk el, hogy közösen
üzemeltetjük a házat.
A rehabilitációs program meghatározó pillérei: a Terápiás Csoport
- hetente háromszor -, ahol a magunkról és egymásról beszélünk;
a havonta egyszer tartott hózáró csoportok, ahol közösen értékeljük
egymást; az állandó feladatok házigazdaság, pultozás, amit hetente
osztunk be; a ház napi takarítása, karbantartása és a közös
ünnepek.
A nappali rehabilitációs programban résztvevők segítése a legfontosabb
feladatunk, így ők részesülnek a legkomplexebb ellátásban. Minden
terápiásnak van egy segítő és egy tanulásszervező párja, akik
hármasban, heti rendszerességgel megbeszélik aktuális ügyeiket;
elkészítik a fiatal heti rendjét. A terápiások heti három alkalommal
csoportra járnak, ahol közösen szervezik életüket. Ezen túl
ösztönözzük, hogy a ház többi programjában is részt vegyenek.
A nappali rehabilitáció a Megálló Ház létezésének alapjait teremti
meg: a fiatalok, akik korábban segítségért fordultak hozzánk,
talán észre sem veszik, de ma már ők segítenek abban, hogy működhessen
a Ház. A terápiások munkája nélkül nem tudnánk olyan sokféle
tevékenységet végezni; többek közt ez a valóságos felelősségvállalás,
ami önbizalmat ad, s így a talpra állás előfeltétele. Vagyis
terápiásaink egyik fő feladata, a Megálló program és Ház működtetése,
ez az egyik legfontosabb munkájuk.
Ennek keretében:
Egy segítővel együtt ügyeletet látnak el:
Az ügyeletes fogadja az új embereket, érdeklődőket, informálja,
tájékoztatja őket; a regisztrációt és a megállapodások megkötését
a segítők végzik. Az ügyeletes útba igazítja a programok résztvevőit,
közvetíti az üzeneteket, információkat ad. Figyel a rend megtartására,
az emberekre és a tárgyakra. A stáb vagy csoport elé viszi azokat
az információkat, melyek a segítségnyújtás szempontjából fontosak
lehetnek. Átveszi a postát és egyéb küldeményeket, megmutatja
a víz-, villany- gázóraállást a leolvasónak, és végzi a sok
egyéb portai teendőt.
Végzik a Ház napi takarítását:
Nemcsak elveinkben, a valóságban is arra törekszünk, hogy házunk
a tisztaság háza legyen. A ház napi takarítása a programokhoz
igazodik. A segítők és terápiások feladata, de általában mindenki
segít, aki éppen a házban tartózkodik. A napi takarításon kívül
gyakran rendezünk takarító-karbantartó akciókat, amikor valamennyien
a ház rendbetételével foglalkozunk. A takarítás megszervezése
az ügyeletes terápiás feladata.
Szolgálatot látnak el:
A terápiások feladata, hogy a programok részvevőit ellássák
kávéval, teával és üdítővel, esetenként szendviccsel, csokival,
rágcsálnivalóval. Ők üzemeltetik a büfét, melynek bevételét
annak feltöltésére használjuk, s az esetlegesen keletkező haszonból
kávéfőzőt, vagy egyéb szükséges konyhai eszközt veszünk, esetleg
egy-egy közösségi program költségeit fedezzük belőle, ez utóbbi
azonban ritkán fordul elő.
Részt vesznek a karbantartásban:
A házat üzemeltető segítők és terápiások feladata a ház rendszeres
karbantartása. A kisebb munkákat folyamatosan végezzük, a nagyobb
munkákat (teremkialakítás, a bútorzat beépítése, kertrendezés)
a stábbal egyeztetve közösen tervezzük és bonyolítjuk le.
Eszközbeszerzés:
A többi program működéséhez szükséges eszközök beszerzése szintén
a segítők és terápiások feladata. Az irodaszereket, a taneszközöket,
üdítőket, csavarokat, tisztasági- és takarítószereket, a festékeket,
villanykörtéket - mindent magunk szerzünk be. Heti egy napot
jelöltünk ki a vásárlásra; a szerteágazó igények összegyűjtése
után rendszerint egy segítő és egy-egy terápiás bevetik magukat
a fogyasztói társadalom dzsungelébe az alapítvány kisbuszával.
Ezek a kirándulások terápiás értékkel is bírnak: legalább egy
hétre előre meg kell tervezni a teendőket, költségvetést kell
készíteni, utána kell járni, hogy van-e keret a beszerzésre
vagy nincs, készpénzelőleget kell felvenni, és azzal elszámolni,
valamint sokat kell sorba állni, utána járni, megkeresni, eldönteni…
stb., stb.
A nappali rehabilitáció tehát
minden más tevékenységünk magja. Tartalmi kérdésein folyamatosan
munkálkodunk. A projekt zárultával tervezzük egy összefoglaló
elkészítését e program módszereiről, felépítéséről.
A program idején elvégzett épület-felújítási munkák lehetővé
tették, hogy a változó igényekhez jobban igazítsuk tevékenységeinket,
valamit, hogy a nappali rehabilitációs intézmény megalapításához
szükséges előírásoknak megfeleljünk. A munkálatok befejeztével
el is indítottuk az engedélyeztetési eljárást – ez hosszú távon
nem csupán munkánk további fejlődését jelenti, hanem a stabilitást,
a fenntarthatóságot is szolgálja, mivel nappali rehabilitációs
intézményként gondozottaink után fejkvóta alapján állami támogatásban
részesülhetünk.